Imádom...

... ezt a megállapítást: "Nem az a cinikus, aki illúziót rombol, hanem aki illúziót kelt, mert az nem hisz abban, hogy ferdítések, hazugságok nélkül is létezhet igazi emberi nagyság. "

Egy hétig pucolnám a cipőjét annak, aki ezt megfogalmazta! (Börcsök Mária volt.)

Az abszolút sikertelenség

Chansonnal közös szellemi termék. Ő körülírta, én készre fogalmaztam.

Az abszolút sikertelenség fokmérője, ha még negatív példának sem Te vagy a legjobb.

Természetesen nem rólunk van szó....:-)

Szamár a szemétben

Az emberek többnyire úgy gondolják, hogy a burleszk filmek motívumai soha nem szabadulnak ki a való életbe.
Dehogynem!                   

                    Úgy kezdődött, hogy levittem a szemetet az udvaron lévő szemeteskukákhoz. Vasárnap délelőtt nehéz helyet találni bármelyikükben. Ezért nagyon megörültem, amikor egy negyedéig teltre leltem. Jobb kézzel felcsaptam a kuka fedelét, majd a bal kezemben tartott zacskót sportos csuklómozdulattal belehajítottam. Éreztem a pattanást, de már későn. Az óraszíjam a hajítás pillanatában adta meg magát, és, hosszú évek óta hűséges időmérőm a bedobott zacskó tetején landolt. Igen, tudom! Bármelyik értelmes lény megbillenti, esetleg elfekteti a kukát, és fintorogva bár, de kibányássza óráját a szemétből. Én azonban úgy gondoltam, belehajolva megkaparinthatom. Ismerjük ugye azt a csalóka érzést, amikor valamit el akarunk érni, és úgy érezzük, ha még két milliméterrel meg tudjuk nyújtani ujjainkat meg is lesz. Én is úgy éreztem. Ugyan már a kuka peremén hason billegve, de egy utolsót nyújtózva az órám után kaptam. Na ezzel a lendülettel csúsztam bele fejjel lefelé a tartályba...                
               Állt már fejen kukában Ön?                

               Biztosíthatok mindenkit nyomasztó élmény. Valamint eléggé kétségbeejtő. Megfordulni képtelenség, kifarolni lehetetlen, hiszen a "súlypont" is kukán belül van. A szabadulási tervek kovácsolásában nem valami sokat segít, hogy a szemetes zacskók szenvedélyes vonzalommal nyomódnak az arcodba, és nem nagyon szeretnéd tudni, milyen szagot is érzel a legerősebben... Némi fuldoklás után arra a következtetésre jutottam, hogy rugdalózni kezdek, melynek következtében a kuka feldől, én pedig ráklépésben kikúszom belőle, amikor felül, a bokám tájékán megszólalt egy hang.
                - Jó napot kívánok! -                 
                Nem voltam abban a helyzetben, hogy azonosítsam a hang gazdáját, mindenesetre némiképp megnyugtatott a tudat, olyan jól nevelt lakótársam van, aki még a kukából kiálló, két lábfejnek is köszön. Mindazonáltal a helyzet nem vált könnyebbé.
                 - Mit tetszik csinálni? - érdeklődött hang.
                 Hihetetlen méregbe gurultam. Miért, minek látszik?! Különleges jógának?! Hulladék kutatói tevékenységnek?! Elvonulásnak a világ zaja elől?! Nehézlovassági becsületsértéseket különben is nehéz a láthatatlan szomszéd fejéhez vágni, amikor a szád félig tele van Kovács néni krumplihéjával, és abban a pillanatban jöttél rá, hogy a Horváth-ikrek használt pelusait anyukájuk nemrégiben hajíthatta ki az ideiglenes lakhelyedül szolgáló tartályba. Amíg próbáltam lélegzethez jutni, lakótársam barkochbába kezdett.
               - Keresni tetszik valamit? -             
              Esküszöm, ha meg tudok szólalni, valami olyat válaszolok, természetesen maró gúnnyal körítve, hogy "á, dehogy, csak pihengetek itten...", megszólalásra azonban nem volt mód, különben is ballépésnek látszott az egyetlen segítőtársat elüldözni, így nagy nehezen kihörögtem, hogy iiiieeen!
               - Segítsek? - 

Kalimpáltam a lábaimmal, amit a szomszéd beleegyezésnek vélt, és segített. Jószerivel a hátamra tapadva Ő IS BEHAJOLT A KUKÁBA!! Feltételezem, úgy gondolta, hogy majd ő jól meglátja, amit én nem, s ebben a feltevésben az sem zavarta, hogy nem tudta, mit is keresek. Mivel egyedül is szűkösen voltam, s kukán belül EGYÁLTALÁN nem vágytam társaságra, a bennelévőket is beleértve, valamint halálra ijesztett az a rémkép, hogy ő is belecsúszik, szenvedélyes rugdalózásba kezdtem. Ez hatott. Visszavonult, majd kis töprengés után új, bátortalan javaslatot tett.
            - Az lenne a legjobb, ha eldönteném a kukát, nem gondolja? -
            - Ieeeen, ieeeen!! - prüszköltem fuldokolva, közben rettegtem, hogy más megoldást javasol. De nem! A hepiend könyen és gyorsan történt, mint általában a hepiendek szoktak. Eldöntötte a kukát - becsületére legyen mondva, nagyon óvatosan - én pedig rákmódra kikúsztam belőle. Még négykézláb állva felnéztem. Egy teljesen ismeretlen, harmincas fiatalember állt előttem, nyájasan mosolyogva, a kezében szép, kék szemetes zacskóval.
             - XY vagyok! - mutatkozott be udvariasan, majd hozzátette, - Az új lakó. A múlt héten költöztem a második emelet kettőbe.                       
              Tudtam, hogy az első benyomás nagyon fontos. Így könnyed eleganciával kiköptem Kovács néni maradék krumplihéját, és megigazítottam a hajamba ragadt petrezselyemszárat, majd Auguszta főhercegnő modorában, messze zengő hangon azt mondtam, nagyon örülök, hogy megismertem. Tulajdonképpen nem is túloztam.
            A búcsú kicsit sutára sikerült, miután közös erővel megkerestükaz órámat. Nem nagyon találtuk a megfelelő formát. Így van ez gondolom minden új lakónál, amikor az első ismeretségét a házból,  a szó szoros értelmében kikukázza...    

Az én apukám...

Két kisfiú játszik a parkban. Felnőtteset. A dialógusból világosan kitalálható, melyikük apukájának mi a foglalkozása.
- Hát kedves Uram...- kezdi az egyik, - ebben az autóban csomó minden rossz. Sok munka lesz vele. Isten tudja, mikor végzünk és mennyibe kerül.
Az ő apukája egy vallásos autószerelő, semmi kétség!
- Nem is tudtam, hogy ilyen rossz az autóm...- mondja a másik lemondóan. - Azt hittem még ma kész lesz. Hát, majd érdeklődöm.
Az ő apukája... lúzer?

A legnépszerűbb

                  Diadalmasan szökken ki a tv-ből a hang:
  -... Magyarország legnépszerűbb havilapja... -                
                Hát mégis van remény! Ebben a semmire sincs pénz, "az embereket úgysem érdekli semmi" világban van még egy havilap, amelyik képes olvasóközönséget toborozni, népszerűvé válni!! Micsoda értékes, lélekemelő, nemes tartalma lehet!
  - ...a Patika magazin! -              
              A Patika magazin. A PATIKA MAGAZIN!! A gyógyszertárakban ingyen felmarkolható, veddmegszeddbeakkorishanemhasznál kiadvány.
              Magyarország legnépszerűbb havilapja...
              Meddig még Uram?!

Szentencia

Egyre gyakrabban hallom a kinyilatkoztatást: ez nem így működik! Egyre többen gondolják úgy, ennyi elég. Csak nagyon magabiztosan, nyomatékosan kell hangoztatni, határozott testtartással, enyhén megvető arckifejezéssel köríteni a kijelentést. Érvekkel, tényekkel alátámasztani felesleges.

Tényleg nem így működik?

Szerinted...

Mi?

Bármi...

Író, írj, de ügyelj a pénztárcádra!

Előszó: Manapság egyre több ember érzi olthatatlan szükségét, hogy legalább egy könyvet megírjon, és kiadjon. Nincs ezzel semmi gond, legfeljebb az olvasónak lesz egyre nehezebb eligazodni a könyvóceánban, ki az író, (a szó nemes értelmében) és ki az, akinek könyve jelent meg...:-) Régen, ábrándos lelkű emberek fát ültettek, hogy nyomot hagyjanak a világban, ma könyvet írnak. Mondhatni, minden tizedik felnőtt ember Magyarországon. Nem hivatalos számítások szerint kb. kétszáz-ötszáz ilyen, vagy olyan íróra jut egy full extrás kiadói ajánlat. Azaz, amikor a kiadó MEGVÁSÁROLJA a szellemi terméket, SAJÁT pénzén kinyomtatja, fizeti a reklámot, megküzd a sáska éhségű terjesztőkkel...stb, stb. A többségnek - és most vonatkoztassunk el attól, hogy milyen irodalmi értékkel rendelkezik a mű - a magánkiadás, és zömmel magánterjesztés marad, saját pénzen. Itt hívnám fel a figyelmet, hogy a full extrás kiadói ajánlat sem jelenti automatikusan azt, hogy a mű bármilyen értéket képvisel, olykor csak eladhatóbbnak tűnik. Gondoljunk a közelmúlt, kívül-belül jajlila, hatalmas reklámhadjárattal körített, "csajos" könyveire, majd rövid borzongás után haladjunk tovább.

                       Tanult foglalkozásom okán rengeteg hírlevelet kapok nyomdákba oltott kiadóktól, amelyek mind-mind arra kapacitálnak engem (meg a több ezer más cimzettet), hogy azonnal hassak oda, hogy alkossak valamit, kaparjam elő a pénzecskémet a sifonérból, és adassam ki velük. Vállalják a bevezetést is, mert reklámoznak engem és művemet, ez a bónusz. Ilyenkor csak azért nem hatódom meg könnyekig, mert ez többnyire azt jelenti, hogy kiraknának engem a SAJÁT honlapjukra facebook oldalukra, esetleg egy e-kereskedésre, oszt aki belébotlik, belébotlik. Terjesztőkkel való huzakodást, könyvesboltokba eljuttatást nem vállalnak, naná! Mindig jókat mulatok a csábos, és nagyon átlátszó csalitrükkökön, de a legutóbbi hírlevél kivívta teljes elismerésemet.
                     Meghítak személyesen engem (meg a több ezer más címzettet) hogy vegyek részt a közeljövőben kiadandó, bombasztikus novelláskötetükben. Közlik, hogy nagyságra A/5-ös lesz (egy fénymásolópapír kettébehajtva, még nem világhírű szerzőknek is megmutatja, az mekkora. Egyébként külsőre talán a legidomtalanabb, viszont papírkihasználás szempontjából a legelőnyösebb formátum ), és úgy 200-280 oldal terjedelmű. Az ebben való megjelenéshez a következőket kell tennem:
- Megírni a a 2-6 oldalnyi novellát
- Bemásolni a meghatározott sablonba, és elektronikus úton elküldeni
- Azt, hogy alkalmasnak találtatott-e a művem, onnan fogom megtudni, hogy kapok egy számlát a részvételi díjamról, amely oldalanként 2000 forint. (Itt a rövidség kincset érhet, mert, ha két oldalas a művem, csak négyezerbe fáj, ám, ha hat oldalon terjengek, biza 12 ezer forintot mutathat a taxaméter...)
- Bár a könyvet 2990 forintos áron dobják piacra, csakis nekem, csakis most eladnak akárhány darabot 1990 forintért. A vicces, hogy ezt a jelentkezési adatlapomon kell igényelnem, amikor még asse tudom, megjelenek-e a válogatásban. Szóval lehet, hogy nem is leszek benne, mert kiszór a tanult zsűri, de már megrendeltem mondjuk egy olyan könyvet, amelynek minden szerzőjét utálom, mert ők benne vannak...:-))

ÉS MOST SZÁMOLJUNK MÉGHOZZÁ NAGYON SZERÉNYEN!

                              Tegyük fel, hogy pályázik akárhány, elhelyezést nyer húsz szerző. A 2-6 oldalas terjedelemhatárt átlagolva, szerzőnként 4,5 oldallal számolunk. 4,5 x 2000 Ft x húsz szerző =  180.000 forint. Mindegyik megjelent szerző vásárol öt könyvet, higgyük el, ez a minimum. 1990 forint x 5 példány x 20 szerző = 199.000Már 379.000 forintnál tartunk. Most jön a mazsola a kalácsvégben!!! A szerzőktől megjelenési hozzájárulást is kérnek. Mint, ahogy írják: ez tartalmazza a mű szerkesztését, gondozását (he?), nyomdai előkészítést, nyomtatást, terjesztést, marketingköltségeket, a köteles példányok költségeit (16 darab szokott lenni összesen), a könyv BEMUTATÁSÁNAK költségeit (az nincs benne a marketing költségben??). Mennyi legyen ez szerzőnként? Tegyük fel, hogy a kiadó nem annyira éhes, legyen mondjuk szerzőnként 15.000, összesen tehát 300.000 Ft.
                           Eddig az a tényállás, hogy húsz szerző, minimum 679.000 forintot gyömöszöl egy ötletes nyomda-kiadó zsebébe, - ebből 480 ezret még a könyv megjelenése előtt - hogy viszontláthassa zöngeményét egy olyan kötetben, amelynek külleméhez és belleméhez hozzá se sóhajthat a saját írásán kívül. És mindenemű szerzői jogáról lemond. Pár százezernyi nem egy nagy összeg, mondhatnánk. CSAKHOGY!! Mindenből a minimum minimumát számoltam. Ha nem húsz írás jelenik meg, hanem harminc, ha a megjelenési hozzájárulás nem 15 ezer, hanem huszonöt, ha a szerzők duhaj módon nem öt példányt vásárolnak fejenként, hanem többet... kúszik rendesen a hét számjegy felé az önkéntes írói hozzájárulás. Ráadásul a felhívás nem tartalmazza, HÁNY PÉLDÁNYBAN IS JELENIK MEG A KÖTET. S bizony akadnak olyan posványlelkűek, akik ilyenkor arra gondolnak, lehet, hogy pont annyiban, amennyit előre megrendeltek a szerzők, plusz 16 köteles példány, plusz fejenként egy tiszteletpéldány, plusz egynéhány mutatóba, hátha lesz pár olvasó, aki megveszi? Nesze neked írói karrier!:-)                       
              A történetben az a legszebb, hogy jogilag minden rendben van. Sosem fogjuk megtudni, hogy kultúrmissziónak, vagy ügyes bevételszerzésnek vagyunk-e tanúi... A jámbor, hírnevet óhajtó szerzők, ha pályáznak, önként és dalolva fogadják el a feltételeket, s nyújtogatják készségesen bugyellárisaikat. S, ha ismét visszatérünk a minimum számításhoz, de most már egyénre bontva, a helyzet a következő. 4,5 oldalas novella esetén, 15 ezer forint megjelenési hozzájárulást, és öt példány megvásárlását feltételezve, 34 ezer forintba kerül, hogy valaki megjelenjen egy ismeretlen összetételű és példányszámú, bizonytalan terjesztésű, nevenincs novelláskötetben.
                      Ennyiért a bolondnak is megéri...                       

Sztatinok, avagy így teljesüljön Raven minden kívánsága!:-)

(Első látogatóm, Raven megkérdezte, mikor lesz új bejegyzés. Mondtam, hogy majd, most még ismerkedem, majd ránéztem a Hírkeresőre, és nem bírtam magammal!)

                                     Mindennapos (sztatintartalmú, azaz koleszterincsökkentő) gyógyszer segíthet a rosszindulatú betegségben szenvedőkön - adja hírül az egyik medicína portál. Méghozzá oly módon, hogy gátolja a daganatos sejtekben zajló jelátviteli folyamatokat, új nyirokerek képződését, amely a szóródáshoz vezet. Ugyanezen az oldalon egy másik cikkben ez a cím: Sztatin a memóriagyilkos! Orvos írója állítja, hogy a koleszterincsökkentő gyógyszerek hatására komoly memóriavesztés, kóros feledékenység alakulhat ki, mint ahogy az vele is megtörtént.
                                   Azért ez kétségbeejtő! A beteg embernek nem elég a baja, még rémülten tévelyeghet is az információk és ellen információk világában. Szedd ezt, szedd azt, nehogy szedd, szedd, de vigyázz, mert ez és ez történhet mellékhatásként... A gyógyszeripar meg nem kegyelmez. Zúdítja tonnaszám a tablettákat, kapszulákat, géleket, folyadékokat, az újakat, meg a még újabbakat. A két hónapja piacra dobott gyógyszer már elavult, most jött ki az új változat, de már készül a legeslegújabb... A mellékhatások felsorolása miatt meg egyre hosszabodnak a használati utasítások. Az egyik mindennapos fájdalomcsillapító papírján a mellékhatások között ez olvasható: hirtelen halál...
                                Teremtőm! Tényleg csak Te segíthetsz!

Kicsomagolás

Megérkeztem!:-) Ha erre jársz, Isten hozott! Ha kíváncsi vagy rá ki vagyok, és hol kóboroltam eddig, minden lényeges és lényegtelen információt megtalálsz ITT! 

Köszönöm, hogy benéztél!