Isten és én, vagy mi...

              Nem hiszik, hát nem hiszik, hogy van, nincs ezzel semmi gond, az ő bajuk, mondhatnám, az istentagadóké, vagy inkább az Isten létét el nem ismerőké. Csak azt sajnálom, hogy annyi jóból kimaradnak.
              Sosem voltam bigott vallásos.
              S, bár katolikus hit szerint kereszteltek, gyanítom, katolikus sem vagyok. Akkor inkább keresztény?
             Hát nem tudom.
             Nem vagyok biztos abban sem, hogy cimkéket kéne keresnem. Istenre sem. Nevezhetem Őt Istennek, vagy Végtelen Intelligenciának, vagy Univerzumon Belüli És Túli Úrnak, de hát ez csak játék lenne a szavakkal.
            A lényeg a szövetség.
            Isten - nevezzük így, az egyszerűség kedvéért - készségesen szövetségre lép Veled. Nem tolakodik, de feltételeket sem szab, nehogy elhidd, ilyennek meg olyannak kell lenned ahhoz, hogy a szerződés megköttessen. Hívod, jön.
           A gondok akkor kezdődnek, amikor azt hiszed, a szövetség majd arról szól, hogy Te jól megmondod, ő miben lehet a Te segítségedre, hogy céljaidat elérd. Ácsi, ácsi! Nem főnöknek, de nem is beosztottnak érkezett. Szövetségesnek. Na nézzük, mi is a szövetséges deffiníciója a Magyar Értelmező Szótár szerint: Együttműködést ígérő (személy, közösség), amely hasonló szándékot kinyilvánító más személlyel, közösséggel, néppel, országgal együtt közösen lép fel egy cél megvalósítására, érdek védelmére, érvényesítésére.
           Kiemelendő: közösen. Bár van egy rossz hírem, nem mindig lehet érzékelni, hogy Veled együtt dolgozik..
           Hogy is van ez? Hát erre talán tessenek saját hatáskörben rájönni. Nekem mindesetre sokat segített az a felismerés, hogy Szövetségesem mindent odaadott nekem, képességet, hatalmat, erőt, ami birtokában volt, még azelőtt, mielőtt kértem volna. Ettől kezdve viszont okafogyott a kérdés, hogy Isten /Végtelen Intelligencia, vagy Univerzumon Belüli És Túli Úr... nem kívánt rész törlendő/ miért hagyja azt a sok szörnyűséget megtörténni Veled, Vele, Velük...??? Nem hagyja. Csak éppen átiratta a jogosítványt a nevedre.
         Így egyetlen kérdés maradt: TE miért hagyod?
         Miért hagyod, hogy mindaz megtörténjen, ami kedved ellen való? Mert, mert, mert... én ehhez túl kevés, túl gyenge, túl magányos, túl... KÉTKEDŐ vagyok? Mert nem hiszek magamban? Néha úgy tűnik, ez pontosan olyan, mint amikor egy szövetséges nekem adja az összes fegyverét, én meg eldobálom, mert jaj, hát ez nekem mégse megy, és különben is...
        Istennel sok mindent lehet együtt csinálni, többek közt remekül lehet vele veszekedni. Nem sértődős. Tapasztaltam. Számát nem tudom, hányszor ordítottam vele, hogy minek van, ha nincs?! Ez már önmagában orbitális ostobaság, ugye? Persze akkor még úgy hittem, hogy ő a megmentésemre rendeltetett. Később rájöttem, hogy kit rendelt a megmentésemre.
        Engem.
        Rémisztő, de valahogy mégis meg nyugtató felismerés volt. Egyedül vagyok, viszont ha bármit elrontok, egyedül engem terhel a felelősség. Az én hibám. DE! Egyben az én korlátlan lehetőségem is, hogy ne rontsam el. Hatalmamban áll, mert kaptam...
        Azért persze a katolikus szocializáció működött bennem. Ezért aztán, amikor Édesanyám hetekig aludt egy olyan álmot, ami nem ígért boldog eszmélést, én pedig hetekig számoltam mellette a lélegzetvételeit, egy hajnalon lerohantam az első, utamba eső feszülethez, és hozzávágtam a talapzatához helyezett vázát. Virágostul, vizestül. Óriási szerencsémre nem járt arra senki, így nem lett belőle rendőrségi ügy. Mert én egy kicsit meg is tapostam a virágokat, miközben azt üvöltöttem a feszület felé: megbuktál Bohóc!!
      Aztán, amikor már nem volt több számolnivaló lélegzet a sajátomon kívül, rájöttem, hogy ezt szerettem volna. Ha Édesanyámnak mennie kell, menjen kínok, szenvedés nélkül, olyan álomszárnyon, amely ébredését már egy másik dimenzióba juttatja.
      Persze bocsánatot kértem. Nem mintha szükség lett volna rá. Szövetségesem részéről soha nem éreztem sem fenyegetést, sem büntető szándékot. Csak így éreztem korrektnek.
      Imádkozom-e? Igen. Mindig azt kérem, hívja fel a figyelmemet arra az erőre, amit adott, (néha csőlátásban szenvedek) s amire éppen szükségem van ahhoz, hogy az aktuális porblémát legyűrjem.
      Viszonyunk kiegyensúlyozottnak mondható.             

Kutyakutyakutyakutya!

Nagyon jól tudom, hogy minden olvasóm reszkeve várja, hogy Flekk kutyáról újabb eposzok kerüljenek fel, hát nem kínzom tovább az olvasókat!:-) S mivel egy kép felér ezer szóval, tessék!

Flekk szinte bármibe be tud szorulni.

Pl. egy kisebb méretű szaunavödörbe:

Vagy az imádott pólója ujjába, amit még tenyésztőjétől, Gabikától kapott.

Igaz, ahogy kihámoztuk belőle, le is számolt a pimasz ruhaneművel.

Flekk kutya a szemrehányás és a szívszaggatás nagymestere. Íme!

Nem veszed le az orromról ezt a fehér, hideg izét?!:-(

Tényleg nem engedsz be?! (Öt másodperccel azelőtt kéredzkedett ki az erkélyre...)

Most komolyan, tényleg még mindig nincs kész a vacsora??!!

Jaj, mindig ezek a paparazzik!? (A Flekk fan-klubb elnökével, szemérmesen elfordulva.)

Ám olyan is van, amikor kerek a világ.

Pl. egy vasárnap délutáni, közös szundikáláskor, az egyébként tiltott helyen, a kanapén.

És, ha kerek a világ, ráadásul ébren is van, a vacsora is időben megvolt, semmibe nem szorult bele, a hideg izét leszedtem az orráról, s ugrásra készen várom, mikor akar befáradni az erkélyről, akkor ragyognak a csillagszemek!:-)

Harmadolás

Olvasom Chansonnál EZT. Gondoltuk volna, hogy a Fidesz kétharmados regnálása ilyen értelmezést is nyerhet? Kétharmad életben maradhat, egyharmad meg az út szélén.   (" Bolond, ki földre rogyván fölkél, és újra lépked, s vándorló fájdalomként mozdít bokát és térdet..." ) Mert hasznot nem tudnak belőlük húzni, ha beledöglenek se, csak a kiadás jár velük, hát akkor inkább dögöljenek bele ők.

Ők. Kik?

Hát azok a büdösdisznó dologtalan, élősködő, bűnöző romák, kik mások?? De mégse, ők ugyanis közel nem teszik ki nemzetünk egyharmadát, bővíteni kell a kört. Hohó, hát itt vannak a nyugdíjasok! Csak viszik a pénzt, mit várhatunk még tőlük?! Csapjuk hozzá őket is a romákhoz! Na meg a rokkantakat is! Hoppácska, és a sérülten születettek? Ezrelék esélye sincs, hogy ők valaha is adófizető állampolgárrá váljanak, hát mars az út szélére, leül, nem mozdul! Vajon megvan-e már a harmad? Ha nincs tovább kell hízlalni, van még választék, bőven.

Chanson bloggerinát - aki magára vette fenti linkben ismertetett szelektálási elvet - szenvedélyes szeretettel nyugtatták meg a postjához szólók. Miszerint nem rá vonatkozik, ugyan, dehogy, csak a "legalja kisebbségre" ahogy egyikük írta. Csakhogy ők, mint írtam, nem teszik ki nemzetünk kétharmadát. És az elvet tálaló Bogár László közgazdász sem ezt a kifejezést használta. Ő a társadalom középosztályától (így vagy úgy) leszakadó emberekről beszélt.  És nem tett különbséget önhibájukon kívül és önhibájukból leszakadók között.
Volt olyan hozzászóló is, aki egyetértett Bogár Lászlóval úgy általában, tényleg tiszta szívből kívánom neki, hogy maradjon meg abban a bizonyos nemzeti kétharmadban akik célba érnek, és soha ne kelljen átélnie a beáldozott harmadnak szánt sorsot. Legyen igaza, amikor azt írja Chansonékról: " Ti nem vagytok abban az egyharmadban, szerintem semmilyen szinten." Végső megnyugvásomhoz már csak az hiányzik, hogy a Bogár féle elvet vallók is ugyanígy gondolják.

Gondolom, akik idáig jutottak az olvasásban, és nem értenek vele egyet, már készek az ítélettel, na itt tép a száját egy demagóg, liberális locsogó!? Törne csak be a házába egy bűnöző cigánybanda, mindjárt másképp beszélne! Mit mondjak, az se esne jobban, ha egy bűnöző "magyar" banda törne rám, hiába a "fajtám". Hagyjuk is, hiszen én csak egy Részeg Szamár vagyok, de azért felhívnám a szíves figyelmet arra, hogy rúgni még tudok...! Jobban érdekelne, hogyan képzelik el a cél felé masírozók az út szélén marasztandók eltüntetését? Melyik passzív eutanázia forma lenne a legmegfelelőbb?

Kötelet adnak, vagy hozni kell?

Állatorvosnál

- Jó, én úgy látom, minden rendben van. Volna szíves feltenni a mérlegre?
Flekk vonakodik, bizalmatlanul méregeti a szóbanforgó tárgyat. Jön a mágikus fülbeduruzs (jó kutya, jó kutya, minden rendben, minden rendben) gyors cuppantással fűszerezve, a kobakra.
- Éreztem én, hogy több, mint tíz kiló! És...
- Igen?
- Kicsit... khm... rúzsos lett az állat feje...

Érzések

- Szszszszszeretlek!- sziszegte az egyik csörgőkígyó.
- Én is szszszszszeretlek! - sziszegte a másik.
De persze nem hittek egymásnak.:-)

Stációk

Először az a tündéri kis jószág volt, akit a tenyésztője választott számunkra, mert szerettünk volna egy ilyet.

Másodszor az az édes kiskutya volt, aki beköltözött az otthonunkba.

Most már a mi kutyánk lett.

Nagy idők nagy tanúja

                           - Azok az emberek elszántak voltak, bátrak, hittek az Ügyben. Mai szemmel nézve, hatalmas kockázatot vállaltak, mégse torpantak meg. Akkor és ott szent közösséget alkottunk, s ÉN lehetővé tettem, hogy ők eljuthassanak oda, ahová menniük kellett. Igen. Szent volt a mi közösségünk, ezt minden szerénytelenség nélkül állíthatom! -
                         Valóban ő tette lehetővé, hogy azok az - Ügy iránt mélyen elkötelezett - emberek eljuthassanak oda, ahová menni akartak. A portás aznapra lebetegedett, így őt, a segédfűtőt ültették be a fülkébe. Azok az emberek elszántak voltak, ő meg úgy gondolta, ha ennyire biztosak a dolgukban, hát menjenek be. És kinyitotta az ajtót. Őt, a botcsinálta portást nem kérhették számon, legfeljebb azt, aki a fülkébe ültette. Később derült ki, hogy az Ügy fontos és jó volt, azok az emberek híresek lettek, szóval a dolog nem sült el rosszul. Ahogy teltek az évek, egyre fontosabbnak látta önnön szerepét.
                               Hiszen ha akkor nem nyitja ki az ajtót...
                                      

Áldozat

- Túlságosan feláldoztam magam az emberekért! - sóhajtotta, ami sehogy, semmilyen formában nem volt igaz, de ellenőrizhető sem, és jól hangzott,
- Mától csak a családomra áldozom minden erőmet! - ez is jól hangzott. Aztán eszébe jutott, hogy minden áldozat fáradozással jár, amit ő mindig szívből utált.
- Itt az idő, hogy önmagamra is gondoljak! - ez is jó hangzott, ráadásul teljességgel hihetően, hiszen egész életében ezt csinálta.

Ilyen az élet mostanság minálunk!:-)

Minden leendő gazdának van egy előzetes elképzelése arról, hogy jövendő kutyája hogyan fog viselkedni, miként élnek majd együtt. Kijelenthetem, nekünk nem voltak különösebben speciális elképzeléseink, pár dolog kivételével. Például úgy képzeltük, hogy a kicsi kutyánknak alkotott, pihepuha fekhelyen ő édesdeden aludni fog. Aludt is, így, ahogy a képen látható.

Egyszer.

EGYETLEN EGYSZER!!

Nem azért, hogy a mi kutyánk, de ebet én még ilyen bizarr helyeken aludni nem láttam! Bizonyítékaim is vannak rá. Tessék! Flekk alszik, a fürdőszobában a lavórt, mosógépcsövet szerelmesen átölelve, vagy a mosdó alatt, miután kicsit átrendezte a környezetet...

 

 

Alszik néha a nappaliban lévő márványlapos polc alsó fokán, félig állva.

Mielőtt a következő képeket nyilvánosságra hozom, intimitásba kell merülnünk. Konkrétan házunk legkisebb helyiségéről a konyháról a toalettről szeretnék beszélni. Bizonyos okokból (jobb hely nem jutott eszünkbe)  itt tartjuk a takarítószereket, eszközöket, és a létrát. Őszintén szólva, még legjobb barátaink sem tudták eldönteni, hogyan fogják fel a helyzetet: a takarítószekrényben van nálunk az illemhely, vagy az illemhelyet láttatjuk takarítószekrénynek, valamiféle bohém indittatásból. Egy ízben a felmosóvödör tartalmát ürítettem éppen a kagylóba, amikor csörgött a mobilom. Az ajtót - eléggé meggondolatlanul - résnyire nyitva hagytam siettemben. Mire visszatértem a következő látvány fogadott:

Mindenki láthatja, hogy még mielőtt az eb mély álomba merült, átrendezte a terepet, hogy a legjóízűbben szendereghessen. Jobb mancs a kihuzigált partvison, tarkó a szemétlapáton megtámasztva, s hogy ne csússzon WC-kefével kiékelve.

Apropó WC-kefe!

Ez az alkalom elég volt Flekknek arra, hogy olthatatlan szerelemre lobbanjon, immáron a WC-kefe iránt. Képes volt órákig szűkölni a toalettajtó előtt, hogy engedjem be érte. Így esett, hogy karácsonyra egy gyönyörű, hófehér WC-kefét kapott, amit azóta is imád.

S, ha már a karácsonyt említettem, zárjuk a "Hol mindenhol alszik Flekk, a fekhelyén kívül?" felsorolást egy idilli képpel, mert természetesen a karácsonyfa alatt is aludt.

Ezt kivételesen mindketten igen helyénvalónak találtuk, hiszen ő volt a mi 2012-es karácsonyi ajándékunk. Az egyik legszebb egész eddigi életünkben!:-))



Kutyanevelés

"A kis állatot kitartóan rá kell nevelni, hogy hol a helye, és mely területek tiltottak a számára." (idézet egy kutyanevelészeti szakcikkből.)
Életem Értelme: - A hálószobát nem adjuk fel! Már bevette a nappalit, a dolgozószobát, az összes mellékhelyiséget, legyen ez elég!?
Részeg Szamár: - Nem bizony. Flekket kitartóan rá kell nevelni, hogy hol a helye, és mely területek tiltottak a számára.
Életem Értelme: - Szerintem zárjuk kulcsra az ajtót!