Előrebocsátom, nincs bennem káröröm. Nincs kedvem gúnyolódni, sem azt követelni, hogy demostaztán ráncigálják meg
a mi Natinkat Janics Natasát, kúszassák kicsinyég a küszöb alatt, had érezze a törődést... Nem, tényleg nem. Átellenben viszont mélységesen szomorú vagyok. Ha az elmenetel nem volt méltó egy olimpiai bajnokhoz, hát a visszajövetel még a Bunburnyák SC negyedosztályú lapátolójához sem!
Miért is jött vissza? Biztos lesznek majd tapintatos, elnéző szavak a magyar szövetség részéről, és töredelmes állremegtetés Natasa részéről, a szereplők majd úgy tesznek, mintha... de az igazság, azt hiszem igen egyszerű.
Janics Natasa azért jött vissza, mert kajakosként nem volt hová mennie. Ennyi a magyarázat, nem több.
Nyilván tudatták vele a nemzetközi szövetség várható végleges döntését, két évig csak a maga és hazája (
Szerbia) magánörömére kajakozhat oldalvizeken nem mutathatja meg erejét világversenyeken, magyarán azt mennyit is ér mostanság. Márpedig ő mindig is szerette megkérni az árát.
Azt pedig, hogy annyit ér, amennyit kér (majd, valamikor, valakiktől) sehogy máshogy nem tudja bebizonyítani, csak ha versenyez. Ha kell, magyar színekben egy ideig. Legalábbis addig, amíg testközelbe nem kerül a riói olimpia. Addig még annyi minden történhet a Janics-féle szappanoperában... Lehet, hogy meghasad a szerelem közte és férje közt, elválnak
(nem kívánom!) a mi Natink egyedül marad, majd - úgy bő két évvel az olimpia előtt - ismét rátalál a szerelem, egy vonzó szerb honfitárs személyében. És ki tud a szívnek parancsolni?? Ő nem, azt már tudjuk. Szerbia pedig csak nem lesz olyan kegyetlen, hogy ne fogadja vissza, össze-vissza bitangoló báránykáját! S, ha már ott van... Aztán a riói olimpia után telik múlik az idő, lehet, hogy valakiknek a Natasája véletlenül mélyebben összenéz gyermeke apjával, és rájönnek, mégis egymásnak teremtették őket, aztán majd megint nem lehet a szívnek parancsolni.
Ám hagyjuk most a lehetséges szappanoperai fordulatokat, és térjünk vissza a nagy, magyar valósághoz, melynek mostantól Janics megint része kíván lenni. Biztos vagyok abban, hogy lesz befogadó klub, új szerződés, ha nem is olyan parádés, mint annak előtte, de Natasa most - önmagához képest - szerény lesz, mint az ibolya. Edző is akad majd, aki a "nevére veszi". Olyan már akadt, aki a "szájára vette", többek közt Fábiánné Rozsnyói Katalin, aki ugyan nem vállalná, mert elege van hisztis női kajakos világból,
(hm...) de tanácsaival szívesen segíti. Ő egyenesen odanyilatkozott, hogy Natasa köré fel kéne építeni újra egy egész intézményt. Csak én hallottam ki szavaiból némi kajánságot...? Ja meg, hogy Natasa akár most is jól elpáholná akár Kozák Danuta olimpiai bajnokunkat is. Hát, az már biztos, hogy a mi Kati néninknek mindig is remek érzéke volt, hogyan kell bele... csapni a nulláslisztbe!:-)
Szóval lesz, ami lesz, az viszont fontos, hogy
a szerbek nem haragszanak, bár ők is csak az újságból értesültek Janics újabb váltásáról. Ilyen huncut lány a mi Natasánk, mindig a médián keresztül tudatja az aktuálisan elhagyott országgal, hogy pá! A stílus maga az ember. Azért ez mindenképpen megnyugtató, mert Janics jelenleg még Portugáliában edzőtáborozik, a médiumok szerint a szerbek költségén. Jó tudni, hogy addig is kap reggelit, amíg ide nem ér, a jó öreg szalonnás tojásrántottához.
Aztán majd csak kiderül, mi folyik itt valójában.
