2013. június 13., csütörtök

Na de beszéljünk a lényegről...

 azaz Flekk kutyáról, aki - mint már írtam - hivatalosan is a bakfis korba lépett. Lássunk néhány portrét róla, hiszen, mint tudjuk, egy kép felér ezer szóval!
Ez az ugyemilyenhelyeskiskutyavagyok alapállás


Ez meg, amikor nem dolgozik közönségre és minden uncsi!

Ez meg, amikor csak úgy öncélúan gyönyörű...

 

2013. június 9., vasárnap

A rettenthetetlen rettegő

                  Morog, dohog, kötözködik, bírál, lesajnál, vádol, elutasít, gyűlölködik, gúnyol, gyalázkodik. Arrogánsan, nagyképűen, időnként brutális bunkósággal, alaptalan fennsőbbséggel, nemlétező értékekkel dicsekedve. Az emberek már régóta kikerülik, kapcsolatban csak az van vele, akinek nagyon muszáj. Mindenki megkönnyebbül, amikor behúzza maga mögött az ajtót, mert környezet szennyező, a szó lelki értelmében. Álarca szerint kemény, igényes, rettenthetetlen ember.
                Pedig az álarc mögött csak a rettegés lapul. Rettegés a múló időtől, attól, hogy az üres gőggel kiosztott pofonok végül az ő arcán csattannak. Rettegés attól, hogy amikor ő, a nagy megmérő mérettetik, könnyűnek találtatik. Rettegés attól, hogy ő, akinek nem számít se Isten se ember egyszer majd nem számít se Istennek, se embernek. Ezért aztán dupla hangerővel morog, dohog, kötözködik, bírál, lesajnál, vádol, elutasít, gyűlölködik, gúnyol, gyalázkodik.
                Addig sincs csend.

2013. június 7., péntek

Volt is lesz is...

              Ahányszor ránézek erre a fotóra, annyira boldog leszek. Mert már volt ilyen bűbájos, kicsi kutyánk, és lesz ilyen gyönyörű nagy. A mi "nemfotó" ebünk pont e két stáció között leledzik, s, ha a jövő héten végre megjavítják a fényképezőgépünket, meg is mutatom, de meg ám!:-)
             Repül az idő, Flekk kutyánk kamaszodik. Napról napra ügyesebb, okosabb, s, ha ez egyáltalán lehetséges minden nap úgy érezzük, jobban szeretjük, mint előző nap. Csoda egy élmény figyelni, ahogy fejlődik, amilyen elszántsággal (és mérhetetlen jóindulattal) fúrja előre magát a megismerendő világban. Hihetetlen jó érzés látni, ahogy reggelenként lobogó fülekkel száguldozva köszönti az új napot, vagy, ahogy világát se tudva, szolíd hortyogással fejezi be. Ahányszor gyémántként ragyogó szemeibe nézünk, eszünkbe jut: hogy lehetett nekünk ekkora szerencsénk?! Mert amikor éppen nem a legjobb barátunk az Élet, egyszercsak a karunkon terem egy meleg kutyamancs, vagy térdünkhöz nyomódik egy selymes fejecske, jelezvén, hogy ő itt van ám, de nagyon, számíthatunk rá. Amikor hozzánk került, egy ismerősünk (szintén golden retriever tulajdonos) tömören így vázolta a jövőt: minden csupa szőr lesz, és nagyon boldogok lesznek!
            Így is lett!:-)