Azt mondják, a harmonikus nyaralás alapja, hogy...

... külön kell menni. Hát nálunk is így lesz, bár nem éppen az eredetileg tanácsolt formációban. Életem Értelme és én utazunk egyfelé, Flekk kutyánk meg másfelé. Őrület! Miután kétszáz plusz egy variációt kitaláltunk, megbizonyosodtunk arról, hogy Flekk semmiképp sem jöhet velünk. Két perspektíva kristályosodott ki, mint tengervíz a csónak elején: vagy senki nem megy sehová, vagy Flekknek helyet kell találnunk. Több ismerős jelentkezett, hogy náluk ellehet, de egész nap egyedül lett volna, ráadásul egy idegen lakásban... na ezt nem! Végső kétségbeesésemben felhívtam Gabikát, Flekk édes anyukájának gazdáját, tanácsot kérni, mi is legyen? 
         - Tessék hazahozni! - vágta rá habozás nélkül, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne az ilyen.
          Hazahozni... Isten bizony könny szökött a szemembe. Majdnem ugyanolyan, mint annak idején Gabikáéba, amikor a karomba rakott egy öklömnyi kölyköt, és nagyon gyorsan kisietett a lakásunkból. Mert legszívesebben az összes tündéri kiskutyát (négy szuka, egy kan) megtartotta volna, ha lett volna rá mód. És tényleg őszintén örült, hogy az alomból legalább eggyel, újra találkozhat. Én sem haboztam. Tudtam, a világ legjobb helyét találtuk meg Flekk számára.
          Holnap reggel csomagolunk. Pokróc, párna, etető, itatótál, a kedvenc játékok, ételek, és indulunk egy kertes ház felé, ahol nagyon fogják szeretni, óvni Flekket. Tudom én az eszemmel, a szívem viszont már most összeszorul, hogy holnap este nem lesz velünk a kutyánk, nyolc hónap óta először. És biztos vagyok benne, hogy alig várom majd, hogy a minden szempontból kellemesnek ígérkező nyaralás véget érjen.
          Gabika egyébként azt mondta, őt nem zavarja, ha naponta többször felhívom...

Tudok írni!

Amúgy hat éves korom óta, és most ide is!:-)) Az volt a gond, hogy ráfrissítettem az Internet Explorerre (miért? Miért???), és soha többé nem engedett be a blogomba. Biztos nem tetszett neki. Tomival - immár színjózanon - összedugtuk a fejünket, és arra jutottunk, hogy egy másik böngészőt is bevonunk az akcióba, s lőn!

Nos...

Lehet ide írni. :-)
chanson

Nem tudok írni a blogomba!!? Egyszerűen nem lehet használni a szövegfelületet. SEGÍÍÍCCSÉÉÉÉÉG!

Észen túl

Tomi barátunk délután négyre ígérte magát, gyengélkedő számítógépünket megjavítandó, most negyedhat, rácsörgök a mobilján. Felveszi.
   - Ha... - susogja elhalón, miközben a háttérben jól hallhatóan vígan vannak valakik.
   - Ha...haó...- próbálkozik újra Tomi valamivel hangosabban, hogy elnyomja a vidor pohárcsörgés, és göndör kacajok elegyét, ami a sarki kocsmát jellemzi.
   - Tomikám Szamár vagyok. Ha jól hallom, a mai találkozónk elmarad ugye?
   - Úgy-úgy... úgy valahogy... asszem... asszem ekkisikét túljártam az eszemen.
Mindig is tudtam, hogy van az az alkoholmennyiség, melynek segítségével az ember képes túljárni a saját eszén!:-))