A történet magvát itt olvashatjátok: http://asthewindflutters.blogspot.hu/2013/11/nyerve-vesziteni.html A tegnapi párbeszéd:
- ... és akkor azt írtam, hogy persze, ha nem jelöl vissza, akkor se megyek a Dunának, ugrom a kútba, és most azt fogja gondolni rólam, hogy egy infantilis hülye vagyok, és nem jelöl vissza.
- Vissza fog jelölni.
- Honnan veszed? Szerintem nem fog.
- De!
- Nem, az kizárt.
- Visszajelöl.
- Honnan tudod?!
- Tudom.
- Tudod... na, hajlandó vagy fogadni?
- Persze, miben fogadjunk?
Itt némi tanácstalan hallgatás, majd hülyébbnél hülyébb ötletek sora következett. Még mielőtt eljutottunk volna odáig, hogy a vesztesnek három napon belül Kenyában el kell ejtenie (nyíllal) egy feketesörényes hím oroszlánt, Chanson megvilágosodott.
- Jó, legyen az, hogy annak, aki veszít, egy héten keresztül MINDEN NAP írnia kell a blogjába!
- Állom!
Egy órán belül sms érkezik Chansontól: "Nyertél. Basszus!" Úgyhogy én most hátradőlök és Chansont olvasok nap, mint nap. Egy hétig. Muhahaha!:-))
2013. november 14., csütörtök
2013. november 11., hétfő
Flekk kutyánk reggele
Hrmmm....mmmm...áááhhh...hajnalodik... HAJNALODIK! Az már majdnem reggel! Na nézzük, mi újság a lakásban? Haha, már megint nyitva felejtették a hálószoba ajtót!! Persze alszanak!? Na, csak csendben osonjunk oda, nem, nem a Vezérhez, az eszembe se jutna, de a másik, a Kisgazda, az nem olyan veszélyes. Nézem. Alszik. Nézem. Alszik. Jó közelről nézem, oké, az orromat nem nyomom az övéhez, mert azt utálja, de egy centire tartom. HÁHÁ! Megrebbent a pillája!! Na most kell a fülébe lihegni, ettől tuti kinyitja a szemét! KINYITOTTA!! Rám néz, én nagyon szépen nézek vissza, azzal a pillantásommal, amitől mindekinek engem símogatni támad kedve. -Hát Te? Mit keresel itt? - kérdezi, ráncolja is a homlokát, de érzem, hogy nem haragszik komolyan. Aztán elhangzik a mondat, amit minden reggel hallok: "az Istenért, még hat óra sincs!?
Nincs hát nincs, na és?!
Nézzük egymást. Én most azt a pillantásomat alkalmazom, ami azt sugallja: én egy kicsi kutya vagyok, akinek sétálni kéne már... pisilni kell, és különben is, imádom a kelő nap szagát, ki az a szőrös szívű, aki megfosztana ettől?? Sóhajtozik. JÓ JEL! Tuti nem alszik vissza! Kiül az ágy szélére, a homlokát masszírozza. Most kell úgy tenni, mintha ott se lennék, a lábaihoz kuporodok, nem mozdulok. Ő igen. Felállt. FELÁLLT! PAPUCSOT VESZ! Meg valami lebernyeget, kibotorkál a konyhába. Én visszamászom a kosaramba, van időm úgy harminc perc félszundira. Addig Kisgazda valami barna italt főz, iszik, időnként kis, füstölgő rudat emel a szájához, nincs jó szaga, de ő tudja... Kimegy a fürdőszobába, hallom, zubog a víz, nem értem miért jó ez neki, engem csak párszor fürdetett meg, de álmomban ne jöjjön elő!? Visszajön, leül egy négyszögletes izé elé. ami világít. Ajjaj, vigyázni kell, hajlamos ottfelejteni magát előtte. Prevenciós jelleggel nyüszögök kicsit, jól van, jól van, mondja, várj már egy kicsit! A várni szó jó, ezután mindig következik valami, ami nekem előnyös. Nagyon várok, ezt úgy mutatom ki, hogy elé ülök, és ragyogtatom a szemeimet. Kivillantja a fogait, de én nem ijedek meg, már rég megtanultam, hogy az embereknél ez nem fenyegetés, hanem valami jó, úgy hívják, mosoly. Ebből tuti séta lesz!!
Suhogás, JÓ! Öltözik. Most kell résen lenni, mert hajlamos visszaülni a négyszögletes, világító izé elé, én meg várhatok. Kicsit ugrándozom körülötte. Ne légy folyton láb alatt! - korhol, hát mégis mi alatt legyek, hogy rájöjjön, ha most indulnánk, már az is késő lenne!? CIPŐT VESZ!! Ez már majdnem tökély, de ha a kabát is rajta lesz, akkor nyugszom meg igazán. Hurrá, már a kabátot zippzárazza! Mondja már ki, mondja már ki a varázs szót, ami után már csak a póráz, meg az ajtónyitás van hátra! ÉS IGEN!! Megyünk, mondja, megyünk, és tényleg megyünk, lezúdulok a lépcsőn, kivárom a tetű lassú liftet, nyíljon már ki az a kapu, mi az hogy lassan, meg türelem, legyen türelmes ilyenkor az, akinek két anyja van!?
KINT VAGYUNK! Kintvagyunkkintvagyunkkintvagyunk!!!!! Illatok, zajok, emberek, friss levegő, Dafit is most hozza ki a gazdája, lehet, hogy Matyi is mindjárt felbukkan, jó reggelt, jó reggelt, sziasztooook!:-)
Nincs hát nincs, na és?!
Nézzük egymást. Én most azt a pillantásomat alkalmazom, ami azt sugallja: én egy kicsi kutya vagyok, akinek sétálni kéne már... pisilni kell, és különben is, imádom a kelő nap szagát, ki az a szőrös szívű, aki megfosztana ettől?? Sóhajtozik. JÓ JEL! Tuti nem alszik vissza! Kiül az ágy szélére, a homlokát masszírozza. Most kell úgy tenni, mintha ott se lennék, a lábaihoz kuporodok, nem mozdulok. Ő igen. Felállt. FELÁLLT! PAPUCSOT VESZ! Meg valami lebernyeget, kibotorkál a konyhába. Én visszamászom a kosaramba, van időm úgy harminc perc félszundira. Addig Kisgazda valami barna italt főz, iszik, időnként kis, füstölgő rudat emel a szájához, nincs jó szaga, de ő tudja... Kimegy a fürdőszobába, hallom, zubog a víz, nem értem miért jó ez neki, engem csak párszor fürdetett meg, de álmomban ne jöjjön elő!? Visszajön, leül egy négyszögletes izé elé. ami világít. Ajjaj, vigyázni kell, hajlamos ottfelejteni magát előtte. Prevenciós jelleggel nyüszögök kicsit, jól van, jól van, mondja, várj már egy kicsit! A várni szó jó, ezután mindig következik valami, ami nekem előnyös. Nagyon várok, ezt úgy mutatom ki, hogy elé ülök, és ragyogtatom a szemeimet. Kivillantja a fogait, de én nem ijedek meg, már rég megtanultam, hogy az embereknél ez nem fenyegetés, hanem valami jó, úgy hívják, mosoly. Ebből tuti séta lesz!!
Suhogás, JÓ! Öltözik. Most kell résen lenni, mert hajlamos visszaülni a négyszögletes, világító izé elé, én meg várhatok. Kicsit ugrándozom körülötte. Ne légy folyton láb alatt! - korhol, hát mégis mi alatt legyek, hogy rájöjjön, ha most indulnánk, már az is késő lenne!? CIPŐT VESZ!! Ez már majdnem tökély, de ha a kabát is rajta lesz, akkor nyugszom meg igazán. Hurrá, már a kabátot zippzárazza! Mondja már ki, mondja már ki a varázs szót, ami után már csak a póráz, meg az ajtónyitás van hátra! ÉS IGEN!! Megyünk, mondja, megyünk, és tényleg megyünk, lezúdulok a lépcsőn, kivárom a tetű lassú liftet, nyíljon már ki az a kapu, mi az hogy lassan, meg türelem, legyen türelmes ilyenkor az, akinek két anyja van!?
KINT VAGYUNK! Kintvagyunkkintvagyunkkintvagyunk!!!!! Illatok, zajok, emberek, friss levegő, Dafit is most hozza ki a gazdája, lehet, hogy Matyi is mindjárt felbukkan, jó reggelt, jó reggelt, sziasztooook!:-)
2013. november 1., péntek
Nocsak! Van a fényképnek harmadik oldala is.
Azután jöttem rá, miután jól kiörvendeztem magam, hogy megvan nekem tündér öreganyó fénymásolaton is, interneten fellelt, eredeti formában is. Ki is raktam a monitoromra, a fénymásolatot meg a klaviatúra mellé, hát látom, nem stimmol valami! Jé, a pártirodai fénymásolatról eltűnt a szép és igaz szavak szerzőjének, Szent Ágostonnak a neve. Oly módon, hogy nincs kétség: lefotosoppolták. Mit követett el szegény szent, hogy nem volt komilfó a pártirodának szánt nyomatot készítő számára? Vagy ütősebb a mondanivaló ha nem egy régesrégen élt szent szájából hangzik? Hát... van benne ráció. Nézzük csak:
"Mindig tud adni, akinek a szíve szeretettel van tele."
(Úgyhogy ne gyere nekünk azzal mekkora a szegénység, azért akkora, mert nincs a szíved tele szeretettel, mert nem adsz, helyette siránkozol, hogy nincs munkád, nem tudod fizetni a számláidat. Inkább végy példát erről a néniről, aki miután az utolsó almáit is odaadta zokszó nélkül éhenhalt, de közben is tele volt a szíve szeretettel, nahát!?)
"A szeretethez nem kell teli erszény."
(Törődj bele, felénk hiába nyújtogatod a bugyellárisodat, hogy üres, az is marad, ami van azt nem rád szánjuk, neked ott a szeretet, mit akarsz még?!
Persze lehet, hogy csak az én smirgli lelkem az oka, hogy ilyen csúnyaságokat képzelek bele ebbe az egészbe. Lemaradt egy név, na és?! Végülis ki a *aszom az a Szent Ágoston, ahogy manapság kérdeznék fontosabbnál fontosabb emberek. Az, aki, többek közt, ezt is mondta: "Ha többé nem tisztelik az igazságot, vagy akár csak kicsit is csökken a becse, minden dolog kétségessé lesz."
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)